Öntvényminőség-ellenőrzési módszer

(1) Öntési felület és felülethez közeli hibák észlelése

1.1 folyadék behatolási teszt

A folyadék behatolási teszttel az öntvény felületén található különböző nyitási hibákat, például felületi repedéseket, felületi lyukakat és egyéb, szabad szemmel nehezen észlelhető hibákat ellenőriznek. Az általánosan használt penetráns vizsgálat a festékvizsgálat. Arról van szó, hogy a színes (általában piros) folyadékot (penetráns) nedvesítsük vagy permetezzük az öntvény felületére nagy áthatolóképességgel. A penetráns beszivárog a nyíláshibába, gyorsan letörli a felületi áthatoló réteget, majd a könnyen száradó display szert (más néven előhívót) szórja az öntvény felületére. A nyíláshibában visszamaradt penetráns kiszívása után a megjelenítő szer megfestődik, így a hibák alakja, mérete és eloszlása ​​tükröződik. Ki kell emelni, hogy a penetráns vizsgálat pontossága csökken a vizsgált anyag felületi érdességének növekedésével, vagyis minél világosabb a felület, annál jobb a detektálási hatás. A csiszológéppel csiszolt felület a legnagyobb érzékelési pontossággal rendelkezik, és még a szemcseközi repedések is kimutathatók. A festékfelismerés mellett a fluoreszcens penetráns detektálás is egy általánosan használt folyékony penetráns kimutatási módszer. A besugárzás megfigyeléséhez ultraibolya lámpával kell felszerelni, és az észlelési érzékenység magasabb, mint a festékérzékelésé.

1.2 Örvényáram vizsgálat

Az örvényáramú vizsgálat a felszín alatti hibák vizsgálatára alkalmazható, amelyek általában nem mélyebbek 6-7 mm-nél. Az örvényáramú vizsgálat két típusra oszlik: az elhelyezési tekercs módszerére és az átmenő tekercs módszerére. Ha a próbadarabot a váltakozó áramú tekercs közelébe helyezzük, a próbadarabba belépő váltakozó mágneses tér örvényáramot (örvényáramot) indukálhat a próbadarabban a gerjesztő mágneses térre merőleges irányban, örvényáram formájában. Az örvényáram a gerjesztő mágneses térrel ellentétes irányú mágneses teret hoz létre, így a tekercsben az eredeti mágneses tér részben csökken, ezáltal a tekercs impedanciája megváltozik. Ha az öntvény felületén hibák vannak, az örvényáram elektromos jellemzői torzulnak, hogy észleljék a hibákat. Az örvényáramú tesztelés fő hátránya, hogy nem tudja vizuálisan megjeleníteni az észlelt hibák méretét és alakját. Általában csak a hibák felszíni helyzetét és mélységét tudja meghatározni. Ezenkívül kevésbé érzékeny a munkadarab felületén lévő apró nyíláshibák kimutatására, mint a behatoló vizsgálat.

1.3 Mágneses részecskék vizsgálata

A mágneses részecsketeszt alkalmas felületi hibák és a felszín alatti több milliméteres mélységben lévő hibák kimutatására. A teszteléshez egyenáramú (vagy váltóáramú) mágnesező berendezésre és mágneses részecskére (vagy mágneses levitációs folyadékra) van szükség. Az öntvények belső és külső felületén mágneses teret generálnak mágnesező berendezéssel, a hibák kijelzésére pedig mágneses port vagy mágneses szuszpenziós folyadékot. Ha az öntvény bizonyos tartományán belül mágneses mező keletkezik, a mágnesezett terület hibái szivárgó mágneses mezőt generálnak. Amikor a mágneses port vagy szuszpenziót szórják, a mágneses por felszívódik, így a hibák megjelennek. Az így megjelenített hibák alapvetően a mágneses erővonalakon keresztező hibák, de a mágneses erővonalakkal párhuzamos hosszú hibák nem jeleníthetők meg. Ezért a mágnesezési irányt működés közben folyamatosan változtatni kell, hogy minden ismeretlen irányú hiba észlelhető legyen.

(2) Az öntvények belső hibáinak észlelése

A belső hibák esetében az általánosan használt roncsolásmentes vizsgálati módszerek a radiográfiás vizsgálat és az ultrahangos vizsgálat. Közülük a radiográfiás vizsgálatok hatása a legjobb. Képes vizuális képet kapni, amely tükrözi a belső hibák típusát, alakját, méretét és eloszlását. A nagy vastagságú, nagyméretű öntvények esetében azonban az ultrahangos vizsgálat nagyon hatékony, és pontosan meg tudja mérni a belső hibák helyzetét, egyenértékű méretét és eloszlását.

2.1 Radiográfiai vizsgálat (mikrofókuszos röntgen)

Röntgenvizsgálat, általában röntgen használatával vagy Sugárforrásként a sugárzást generáló berendezésre és egyéb kiegészítő berendezésekre van szükség. Amikor a munkadarab ki van téve a sugármezőnek, a sugár sugárzási intenzitását befolyásolják az öntvény belső hibái. Az öntvényen keresztül kibocsátott sugárzás intenzitása a hiba nagyságától és természetétől függően lokálisan változik, így a hibáról radiográfiai kép keletkezik, amelyet radiográfiás film rögzít, vagy fluoreszcens képernyővel valós időben detektál, vagy sugárzásszámláló detektál. Közülük a radiográfiás filmes rögzítési módszer a leggyakrabban alkalmazott módszer, amelyet radiográfiás vizsgálatnak neveznek. A radiográfiával visszavert hibakép intuitív, bemutatható a hibák alakja, mérete, mennyisége, síkbeli helyzete és eloszlási tartománya. A hiba mélységét azonban nem lehet általánosságban tükrözni, ezért a megállapításhoz speciális intézkedések és számítások szükségesek. A nemzetközi öntvényhálózat a jelek szerint a radiográfiás számítógépes tomográfia módszerét alkalmazza. Mivel a berendezés drága és a használati költség magas, nem népszerűsíthető. Ez az új technológia azonban a nagyfelbontású radiográfiai tesztelési technológia jövőbeli fejlesztési irányát képviseli. Ráadásul a hozzávetőleges pontforrást használó mikrofókuszos röntgenrendszer valóban kiküszöböli a nagyobb fókuszberendezések által generált elmosódott éleket, és tisztává teszi a kép körvonalait. A digitális képrendszer javíthatja a kép jel-zaj arányát és tovább javíthatja a kép tisztaságát.

2.2 Ultrahangos vizsgálat

Az ultrahangos vizsgálat a belső hibák ellenőrzésére is használható. A nagyfrekvenciás hangenergiával rendelkező hangsugár felhasználása az öntvényben való átvitelre és a belső felülettel vagy hibával találkozva visszaverődés generálására, hogy megtalálja a hibát. A visszavert akusztikus energia nagysága az ilyen reflektor belső felületének vagy hibájának irányultságától és természetétől, valamint akusztikus impedanciájától függ. Ezért a különböző hibák vagy a belső felület által visszavert akusztikus energia felhasználható a felület alatti hiba jelenlétének, falvastagságának vagy mélységének kimutatására. Az ultrahangos vizsgálat széles körben alkalmazott roncsolásmentes vizsgálati módszer. Fő előnyei a következők: nagy érzékelési érzékenység, kis repedések észlelése; Nagy behatolási képességgel rendelkezik, és képes felismerni a vastag profilú öntvényeket. Főbb korlátai a következők: bonyolult körvonalmérettel és rossz irányíthatósággal rendelkező törött defekt reflexiós hullámformáját nehéz értelmezni; A nemkívánatos belső struktúrák, mint például a szemcseméret, mikrostruktúra, porozitás, zárványtartalom vagy finoman diszpergált csapadék szintén akadályozzák a hullámforma értelmezését; Ezenkívül a teszteléshez referencia standard tesztblokkra van szükség.